Kedves Pedagógusok!

Egy hatodikos fiú édesapjaként először is szeretném megköszönni mindenkinek azt a rengeteg erőfeszítést, amit az online oktatásra való átállásba bele tettek. Tudom, és látom, hogy mennyi munka van abban, hogy a rendszer úgy ahogy, de működik.

Látom, többen valódi oktatást végeznek a különböző videós megoldássok segítségével. Ugyanakkor sokan nem ismerték fel ennek ez előnyét, lehetőségeit. Nekik szeretnék megmutatni egy olyan megoldást, amivel eddig még nem találkoztak vagy nem gondoltak rá.

Az elmúlt 2 hónapban több csoport tagjaival is volt alkalmam beszélni. Elsősorban általános iskolás gyerekek szülei kerestek meg ismeretlenül is, hogy segítséget kérjenek. Segítséget kértek, mert nem értik, miért terheli az iskola a gyerekeket olyan feladatokkal, amelyekre nincsenek felkészülve és amelykből nem kaptak valódi oktatást.

Ugyanakkor én is megkérdezem Önöket, Önök miért terhelik saját magukat azzal, hogy olyan feladatokat találnak ki a gyermekeknek, melyek Önöknek is idegenek. Az űrlapok, kérdőívek, egyéb feladatok elkészítése Önöknek legalább akkor kihívás, mint a gyermekeknek kitölteni ezeket.

Azért is állok értetlenül a jelenség előtt, mert véleményem szerint egy az egyben meg lehetett volna – és még mindig lehet oldani – az átállást úgy, hogy sokkal kevesebb energiát vegyen el Önöktől és a gyermekektől. Tudom, furcsa lesz, amit mondok, de szerintem a március 16-a előtti órarend simán tartható lett volna egy egyszerű webkamera segítségével. Ugyanúgy meg lehet tartani egy órát, ahogy eddig is, csak a gyerekek otthonról, monitoron keresztül követik az eseményeket.

Az iskola egyik legfontosabb értéke az Önök személye, az Önök személyisége.

Kérem, ismerjék fel, hogy a gyerekek eddig személyesen Önöktől, a sokéves tapasztalatuk segítségével sajátították el a tudást. A gyerekeknek most is erre van szükségük. Önökre van szükségük. Önöknek pedig csak egy webkamerára és némi bátorságra, és már bele is tudnak nézni a gyerekek szemébe. Még ha csak képletesen is.
Önök nélkül az oktatási rendszer semmit nem ér, de jelen pillanatban Önök nélkül működik. Ha pedig megtanulunk tanár nélkül üzemelni, előbb-utóbb nem lesz szükség Önökre.
Ugyanakkor a rengeteg jó példa mutatja, hogy lehet kamerán keresztül oktatni.

Kedves Pedagógusok, ne féljenek tehát valóban oktatni! Csak egy webkamera kell hozzá. Végezetül egy idézettel szeretnék elköszönni.

Mindenki, aki visszagondol a saját oktatására, tanárokra emlékszik, nem módszerekre vagy technikákra. A tanár a szíve az oktatásnak.
– Sidney Hook –