Nemrég megkeresett egy régi ügyfelem, akivel már hosszú ideje nem dolgoztunk együtt. Kérdezte, vállalok-e még videokészítést, mert szüksége lenne egy  sorozatra. Elmondta, hogy pár hete belekezdtek egy felvételbe, de nagyon döcögősen haladnak az utómunkálatok és őszintén bevallja, nem elégedett az eredménnyel.

Mondom, persze, jöjjön bátran. De mi a probléma a folyamatban lévő munkákkal?

Olyan nehézkes minden, folyamatosan ellenőrizni és irányítani kell a fotóst, akivel együtt dolgozik és…

Na, itt álljunk meg egy pillanatra!

Tudom, hogy a fotókészítés és a videókészítés rokon szakma, de csak az egyik irányban kompatibilisek egymással.

A fotó ugyanis két dimenziós műfaj, egy fényképnek szélessége és magassága van, ahol el kell helyezni a képet. Ezzel szemben a videóban megjelenik egy harmadik dimenzió is, az idő. Mozgásban kell gondolkodni, figyelemmel kell lenni az egymást követő jelenetek viszonyára, nézési irányokra, zenére, sok mindenre, ami a fotózásban nem ismert tényező.

Mióta megjelent a videofelvételi funkció is a fényképezőgépekben, egyre több fotós – szándékosan nem fényképészt mondok – szóval egyre több fotós vállal videózást is – itt most megint nem véletlen, hogy nem videókészítést mondtam -szóval egyre több fotós vállal videózást – , több, de inkább kevesebb sikerrel. Miután megtalálják a videorögzítő gombot a gépen, másnap már bővítik a szolgáltatáskörüket.

Tudom, ez most nyavalygásnak tűnik, de nagyon nem szeretnék ügyfél lenni a saját piacomon. Megrendelő legyen a talpán, aki el tudja dönteni, hogy a pénzéért milyen értékű szolgáltatást kap, azt kapja-e, amit szeretne.

A trendi honlapok és hangzatos ígéretek mögött sokszor csak egy párhónapos kamerakezelési tapasztalattal rendelkező csapat áll, aki azt sem tudja felmérni, milyen nem várt eseményekkel találkozhat például egy rendezvényen. Így aztán nyugodt szívvel vállalnak el bármit, ami videózás. Én meg macerásnak és akadékoskodónak tűnök a sok kérdéssel, amit felteszek egy ajánlatkérés után.

Persze a fotósok közt is van, aki felméri annak a súlyát, hogy ez így már egészen más szakma és képzi magát, de sokan csak lövöldöznek a bele vakvilágba és a koncepció nélküli felvételekből az utómunka alkalmával próbálnak meg valami nézhetőt varázsolni mindenféle képzettség nélkül.

Ki merem jelenteni, hogy egy jó(!) operatőr- (operatőr!) – bármikor el tud készíteni egy tökéletes fényképet, de egy jó fotós, legyen akármennyire is a szakmája legjobbja, jó eséllyel nem ért a filmkészítéshez.

Egyszerű a magyarázat: nem ezt tanulta. Pontosabban fogalmazva, ezt nem tanulta.

Mikor meséltem egy fotós barátomnak ezt az esetet, ő is rácsodálkozott a kedves kollégája bátorságára. Említette, hogy egyszer őt is felkérték egy rövid videó elkészítésére, de nemet mondott, mivel nem ismeri azokat a szabályokat, melyek a videókészítéshez szükségesek.

A tanulságot pedig ő maga fogalmazta meg: Mindenki foglalkozzon azzal, amihez ért!