Érdekes ajánlatkérést kaptam ma. Idézem szó szerint.

Helló, János. Az öcsém a hétvégén készített pár fotót és videót egy sportrendezvényen.
Össze kellene rakni csütörtökre egy zenére és van rá 15 ezer forintja. El tudod vállalni?

Régóta gondolkodom rajta, hogy miért nincs meg ez a fajta bizalom a legtöbb megrendelőben. Úgy általában semmilyen bizalom nincs, azt vettem észre, de most beszéljünk csak az ajánlatkérésről!

Sokan leginkább az árra kíváncsiak. A többi paraméterhez vagy nem értenek vagy nem is érdekli őket.

Kérdezek párat, és a kapott válaszok részletességéből meg is tudom állapítani, hogy ki mennyire kíváncsi a szolgáltatás minőségére és ki az, akit csak az ár érdekel.

Nem értem, hogy ha valaki ennyire árérzékeny, miért nem úgy teszi fel a kérdést, hogy elsőre érthető legyen. Hiszen nagyon jól tudja, hogy mekkora a keret, mekkora összegből szeretne gazdálkodni.
Miért nincs meg a bizalom a szolgáltató felé, hogy nyílt lapokkal merjenek játszani és elárulni a rendelkezésre álló összeget?

Tudom, van aki visszaél ezzel és akkor is elkölti a pénzt, ha a feladat esetleg kisebb költségvetésből is megoldható lenne.

De olyan is van, aki a rendelkezésre álló  összeg ismeretében személyre tudja szabni a szolgáltatást. Vagyis meg tudja mondani, mi fér bele, mi nem.
Szóval merjünk már beszélni konkrét számokról, mindenkinek egyszerűbb lenne az élete és nem futnánk felesleges köröket.